Angyal mesék

2012.02.26. 23:04 | neovok | Szólj hozzá!

Életünk során egyszer biztos hogy utolér mindannyiunkat egy olyan érzés, mely valamiféle késztetést, vágyat gerjeszt bennünk valaki iránt. Amikor úgy érezzük, hogy bárcsak mindig ott lenne karjainkban és soha sem kellene neki búcsút intenünk, mert szüntelenül ott van, velünk. Egy rajongás, folyamatos vágy arra, hogy megérintsd, érezd az illatát, hogy tudd, ott van neked, mert vele sokkal színesebb és elfogadhatóbb minden. Megszűnnek a gondok általa és csak arra tudsz gondolni, amit az érzéseid diktálnak a szívritmusodba. Igen, egy ismerős jelenségről beszélek most. A szerelemről! Úgy érzem, hogy minden, mi eddig a múltamhoz kötött, folyamatosan kezd csupán emlékké válni, és egyre több üres lap tárul elém, melyeket Vele szeretnék megtölteni. A történet még várat magára, de itt egy kis előzetes, melyet lehet olvasni.

 

 Az érintésed éltet

 Az érintésed éltet
már régen vágytam rád.
Szellő hátról nézlek,
lágy dallam mostan száll.
 
Meglepődnél hogy most én,
mit tennék egy új csókért!
Az ajkaidnak íze lángja
benn ezernyi vággyal árad szét.
 
Karjaim átölelnek még,
hirtelen felpezsdül a vér!
Oly forró minden szó.
Búj hozzám most oly közel,
egy táncot járunk éppen el,
és érzem ez most jó!
 
Nem kell félned többé,
már rád találtam én.
A bú már váljon köddé
és verjél újra Szív!
 
 
"Csökkentsd a terhet, fuss új élet felé!"
 
 
 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://jozsefjanka.blog.hu/api/trackback/id/tr464212202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.