Szeretném elmesélni azt a sztorit, amikor levágattam a hajamat! Elég nagy meglepetést okoztam vele mindenkinek.

Rövid hajam eddig csak kétszer volt! Egyszer gimnáziumban vágattam le. Abban az időben csak a metal-nak éltem, így természetes, hogy nagy lobonc volt a fejemen! Majd meguntam a frizurám és levágattam féloldalra fésült, szemöldökig érőre. Abban az időben jött a fiatalságnak az egyik legszánalmasabb divatirányzata a Tokio Hotel által! Megszülettek a magyar emo-k. Vélemény tudnék írni erre a kevert hazai trendre, de annyi moderáló jelet nincs kedvem írni. Szóval, az új frizurám erősen hasonlított erre az új hullámbeli tinédzserekéhez! Adták is a haverok a poénokat, Off-okat és egyéb szellemes megjegyzéseket...Velük együtt nevettem! Hát istenem! Aki nem bírja a kritikát, az igyon egy sört! Aki bírja, az meg több sört.

Mióta az egyetemen vagyok, az emberek úgy ismertek meg, mint hosszú hajú és szakállas egyén. Ez tartott három évig! Majd elérkeztünk a következő hajvágáshoz! Vicces, mert ugyan annál a fodrásznál vágattam le a copfom, mint régen!

Már két hete folyamatosan gondolkodtam rajta, hogy valahogy meg kellene változtatni a külsőm! És igen, a hajamat már untam, így fölhívtam haverom (azt a fodrászt)! Kérdeztem, hogy mikor ér rá, mire azt válaszolta, hogy bármikor! Kaptam is az alkalmon, hisz:
"Egyszer élünk" /Rada Barbara/
Beültem a kocsiba és végig az járt a fejemben, hogy most végre meglépem azt, hogy levágatom a hajam! Fel voltam pörgetve szó szerint! Megérkeztem a "vesztő helyre"! Épp a kocsijába próbálgatta az új hangtechnikát (de ez unalmas rész, így tekerjünk is odáig, hogy beültem a kopasztó-székbe)!

Ott ülve elbizonytalanodtam! Elkezdtem filózni, kételkedni és elbátortalanodni! Megkérdezte, hogy végül is mit csináljon a hajammal? Igazítsunk rajta, a töredezett hajszálakat tüntessük el vagy valami hasonlót? Én meg kicsit remegő hanggal megkérdeztem:

- Emlékszel, mit csináltál a hajammal 4 évvel ezelőtt?

Még soha nem láttam embert, aki annyira kikerekítette volna a szemeit, mint Ő! Rázta a fejét, hogy ő nem! Ne legyek barom! Még egyszer ilyenbe nem megy bele! Gondoljam meg!
Én meg úgy ültem! Néztem rá! Néztem a copfomra! Majd határozottan megmondtam, hogy mindet vágd le! Hát...el kezdtem izzadni erre a kijelentésemre! Nyakamba rakta a rongyot! Elkezdte méregetni a hajam! Előkotorta az ollóját!
Komolyan mondom, a következő fél perc volt a legnagyobb megpróbáltatás számomra! Ott ültem a székben szemben a tükörrel! Csak azt láttam, hogy az olló közé veszi a copfom és pillanatokon belül nem lesz hajam! Még utoljára megkérdezte, hogy valóban így akarom? Mert ha levágja azt már nem lehet visszaragasztani?!! Elbizonytalanodva bevágtam, hogy csak gyorsan VÁGD MÁR LE!!!
És hallottam, hogy a kegyetlen öreg fém olló alatt recsegni kezd a hajam, ahogyan vágja! Kinyitottam a szemeim és azt láttam, hogy le sem vágta, csak bele! Azt az undorító, kárörvendő recsegő hangot még négyszer kellett végig hallgatnom, mire megszabadultam a hajamtól! Nem kívánom senkinek azt az érzést, ami akkor volt bennem!

Olyan furcsa volt a copfom ott látni magam előtt az asztalon! Rátekintve a régi énemet láttam, de ezt gyorsan elfelejtve belefogtunk az Új Ember legyártásához!

Végül megszületett az új frizurám, de ezzel nincs vége a sztorinak! Innen kezdődtek csak az újabb és az újabb események, melyeken csak meglepődni tudok!

Azt mondják, hogy a megszokott dolog sohasem tud újat mutatni, csak emléket! Valóban így van! Én meguntam a monoton és jól megszokott egyetemista életemet! Valamivel nagyot akartam újítani! Föl akartam kavarni a vizet körülöttem, hátha megváltoznak az unalmas pillanatok! És így is lett! Új külső, új egyéniség és új történetek! Egyáltalán nem bántam meg!