A SZIE-ABK a legnagyobb bulikról híres, a kollégistáink pedig nem ismertek határt, ha partyról van szó! Mikor elsős voltam, ez a mondat csengett a fülemben és be is bizonyították az intézmény hallgatói! Eszméletlen nagy bulikon vettem részt. Majd az évek folyamán egyre laposabb és laposabbak lettek a rendezvények. Lediplomáztak azok az egyének, akik a „bulihangulat-magot” alkották! Ők voltak azok, akik bárhol felbukkantak, ott tutira jól érezted magad. Ebből a közösségből mára alig maradtunk, akik tartják a színvonalat úgy, ahogy! De a folyamatos pusztulást egy éjszaka felváltotta, és az óta is erről beszélnek, hisz egy tivornyából annyi poénos sztory született. Kijelenthetem, hogy meg volt az első lépés a hagyományok ápolása felé! Mesélem is:
Minden a Tesztnevelés Szakesttel Kezdődött! Minden évben az iskolán tesi szakosai bemutatják egy általuk lebonyolított rendezvényen, hogy mire is képesek. Eddig mindig a város sportcsarnokában volt, de most a változó körülmények miatt a kollégiumban tartottuk. Húzták sokan a fogukat az újításért, de a rossz Ómeneket fejbe rúgva hatalmasat alkottunk 2010-ben is! Igen, ezt még nem említettem blogomban. Az egyetemen testnevelés szakos hallgató vagyok. Gratulálok mindenkinek, akik megszervezték és részt vettek rajta.
A rendezvény után volt egy kis iszogatás egy külön erre megnyitott teremben. Erről a teremről majd később többet mesélek. Én a szakest végére olyan éhes lettem, hogy legszívesebben már a fal sarkát rágcsáltam volna, de várnom kellett, hisz várt engem a jól megérdemelt vacsora, amit a párom főzött. Ez egy fogadás eredménye volt! Páromnak – Barbinak – mondtam, hogy fogadjunk. Imádok fogadni! Ő egyáltalán nem akart, majd a sok ötletből egyre felcsillant a szeme. Azt mondtam, hogy a városáról tartok neki egy külön előadást, ha cserébe kétfogásos vacsit főz desszerttel együtt. Ebbe belement, mert nem hitte el, hogy ilyenre képes lennék. Hát, a kajáért bármit, így megtartottam az előadást képekkel illusztrálva nagyon összeszedett és érdekes témákkal. Mondanom sem kell, hogy megnyertem a fogadást, így a vacsit a szakest napján kellett elkészítenie!
Úgy este tízre kész is lett. Jól kitett magáért! Tejszines-sajtos csirkét készített sültkrumplival, a desszert pedig gyümölcssaláta volt. Nem kétfogásos, de elteltem vele! Gratulálok az apró kezeinek és az ötletgazdának!
A vacsora után indultunk ki a megbeszélt Pub-ba, amiről már mindenki tudott, hisz Majoros tesóval már egy héttel előtte elintéztük, hogy sokáig legyen nyitva! Az infó mindenki fülébe eljutott!
Egy gyors átöltözés, és már kinn is voltunk az ivóban. Mikor megérkeztünk nagy csönd fogadott minket. Még a pultos is el volt tűnve, de pár pillanat múlva meghallottuk a sörös kurjongatásokat az emeletről, így fellélegezve egymásra néztünk:
„- Ez-az! Vannak már egy páran!”
Felmentünk és tényleg csak egy páran voltak, de ha már programba volt iktatva, akkor megiszunk itt valamit! Az első meglepő dolog majd kiszúrta a szemem! Zsolti – egy cimborám és volt főnököm – alkoholmentes sört vedel! Hú! Ilyen mérget sem láttam még a kezébe neki! De az oka megvan neki. Szólt a zenegép, beszélgettünk, ittunk és tíz percenként új és új csoportok lepték el az emeletet! Annyira örültem, hogy egyre többen vagyunk. Mintha visszaugrottam volna az elsős és másodikos éveimbe. Megérkezett Zoltán haverom, aki kicsit ittas és más kábulatok hatása alatt állt. A pólóján volt egy nagyon bénán rajzolt grimaszoló smile fej! Zsolti rögtön a lényegre tapintott:
Zoli! A fejed pont úgy néz ki, mint a pólódon az a rajz!
Hát valóban el volt torzulva a mosolya! (nevet). Párperc múlva megkérdezte Zoli Zsoltit, hogy mit iszik! Megfogdosta a vicces pólós ifjú a dobozt, majd megmondták neki, hogy alkoholmentes sör az! Azzal a mozdulattal – mintha égette volna a tenyerét-, úgy oldalt vágta, hogy csak szakadtam a nevetéstől! Később megérkezett Majoros tesó a barátnőjével és pár személlyel. Na, innentől kezdve csak a folyamatos nevetés, sör-bor-vodka és egyéb szeszesital fogyasztás vezette tetteinket. Például: Zoli és szobatársam Viktor eljátszották az egyik híres kólás reklámot, csak ők az alkoholmentes sörös dobozokkal! A homlokukkal jól ráfejeltek! Hát, nem csak a dobozok horpadtak meg! Zolinak egyik próbálkozása közben még az orra vére is eleredt. Biztosan erősen koncentrált!
Régen volt már ilyen jó hangulat ebben a Pub-ban. Azt nem tudom, hogy Majoros és barátnője mikor érkezett meg, de nekik különösen örültem! A srácra ráfért már egy friss kapcsolat, és ahogy láttam egész este, jól megvannak. Majorosnak és nekem van jelenleg a koliban a legfrissebb kapcsolatunk! Nem sokkal később jött össze a hölggyel, mint Én Barbival. Ráadásul, ők is voltak a tetőn (nevet)!
Hajnali kettőig volt hivatalosan nyitva tartva a Pub. Fogalmam sincs, hogy mikor, de egyszer elindultunk vissza a kollégiumba eltenni magunk a következő napra. Hát igen! Az ilyen előre betervezett programok szoktak a leghamarabb csődöt mondani. A sztory elején megemlítettem egy termet, melyet a tesi szakosoknak lett kinyittatva, hogy ott megünnepeljék a szakest fáradalmait némi alkohol kíséretében. Hát képzeld, hol kötöttünk ki! Ebben a teremben. Már be volt készítve a zene, volt némi alkohol is (ami a negyed éveseké volt, de erről is majd később). Gátlásainkat félretéve, olyan táncmulatságot rendeztünk ebben a privát helyiségben, hogy öröm volt átélni! Mindenkinek forrt a vére! Idő közben előkerült egy fazék is, melyből sejtelmes ital csordogált a srácok szájába.
Zoli és Viktor megint alkotott! Előkerültek félmeztelenül. Azzal még nincs is baj. Kimentem a dohányzóra rágyújtani és jöttek utánam! Nagyon hideg volt. Ugráltak egy helyben, majd keményebbre vették a figurát. Levették a zoknit is. Már épp készültek volna boxerig vetkőzni, hogy ki a keményebb, de a hideg győzött és visszamentek táncolni. Mondanom sem kell, hogy a nevetéstől már az arcizmaim nagyon zsibbadtak. Kiegészítésnek annyit fűzök hozzá, hogy Zoli kereste egész este a zokniját. De ez nem volt elég. Visszamentem megkeresni a párom, hogy táncoljunk egy kicsit, de feltűnt mindkettőnknek, hogy a két idióta eltűnt. Tudtuk melyik szobába kell őket keresni. Meg is találtuk őket, de nagy meglepetésünkre még Barbinak a kulcs csomóját is, amit egész este keresett. Azóta is rejtély, hogyan került Zolihoz! Visszarángattuk őket a kettesszámú party helyre, majd a fáradság győzött, nem sokkal később nyugovóra tértünk!
Másnap reggel a csoport társak költöttek, hogy baj van! Valakik benn voltak ABBAN a teremben, melyben a negyed évesek piája volt, de már csak az üres üvegek kacsintgatnak egymásra. Hát mondom, mi voltunk ott, de akkor este Én úgy el voltam ázatva a sörtől és egyéb alkoholos kiegészítőktől, hogy akkor fel sem tűnt, hogy az övéket kortyolgattuk hajnalig. Bűnösnek éreztem magam, de egy felszabadult tivornya bizony ilyen a koliban! Lementünk a dohányzóra, ahol ott volt Majoros és még pár személy. Épp erről a buli fergetegről ment a beszélgetés! Egy apróságon sokat nevettem! A szakestre a tanároktól tálcástól kaptunk süteményeket, szendvicseket! Pont másnap reggel az egyikőjük visszajött a kollégiumba, hogy megkapja a tálcáját! Mikor bement A terembe, az a látvány fogadta, hogy a tálcáján egy pár zokni pihen! Így lett meg Zoli zoknija! A negyedévesen csoportvezetője is beszállt a csevejbe és meg is kérdezte:
Csak azt nem értem, mit keresett ott egy fazék?
Erre Majoros válaszolta, hogy abból volt a piálás! Mondta is a csoportvezető (aki az Én csoportvezetőm is egyben), hogy hogyan lehet inni fazékból? Ez annyira „izé”! Erre volt
Majoros barátom irónikus válasza:
- "Ezek kollégisták! Te ezt úgy sem értenéd meg!"
És valóban! A kollégisták, ha buliznak, megadják a módját, hogy feledhetetlent alkossanak, és sokáig emlékezzenek olyan pillanatokra, mint mondjuk egy eltűnt zokni vagy épp egy olyan arc, akivel az életedben nem kavarnál, de reggel melletted alszik aznaposan! Ez egy olyan buli volt, mely már rég ráfért a kollégium lakóira! Volt olyan, aki nem volt kinn velünk és azóta is bánja, hogy nem csatlakozott hozzánk! Nagyot alkottunk újra, pedig a buli mérce már majd nem padlón volt! Remélem, ez a lelkesedés megmarad és még több embert fertőznek meg vele! Akik ott voltak velem, azoknak köszönetet mondok, hisz az egy dolog, hogy ti jól éreztétek magatok, de Én újra átéltem azt, amit elsős és másod éves koromban! És ez a gátlások nélküli, jó hangulatban teljes party!
Amit akkor megittunk, azt vissza akarta vinni a csoportvezetőm, hisz a bontatlan piának az árát visszakapta volna. Mindenképp kellett a "felélt" pia ára, mert aznap kellett rendezni a számlát, így Én kifizettem mindenki helyett...
„A SZIE-ABK a legnagyobb bulikról híres, a kollégistáink pedig nem ismertek határt, ha partyról van szó!”
A HAGYOMÁNYOKAT BIZONY ÁPOLNI KELL!
