Egy szomorú történettel és egy bohém, mély gondolatokat ölelő verssel hagytam abba a blog írást. Most egy kicsit más témába szeretnélek elrepíteni, mely sokkal színesebb. Nem szomorúságról, nem lelki válságról, hanem ön megvalósításról és az egyén céljainak eléréseinek gondolatával szeretnélek megismertetni.
Mindenkiben felmerült már az a gondolat, hogy sikeres, gazdag és boldog akar lenni. Bizony bennem is. Ezt nem tagadom. Lassan vége az egyetemnek, és bizony gondolni kell arra, hogy hol fogok dolgozni, mennyit fogok keresni, mikor és hol veszek saját lakást és a többi ezzel járó dolog.
Úgy kezdődött, hogy ott ültem a buszon. Épp tartottam haza az egyetemről. Már körülbelül két hete nem voltam odahaza. Alig vártam, hogy anyum finom ételét ízlelhessem, a saját ágyamban aludhassak. Végre kikapcsolódjak. A buszon nem volt ülőhely, de nagyon nem is zavart, beálltam oda, ahol a babakocsikat szokták betolni. Abba a kis boxba. Elhelyezkedtem, bekapcsoltam egy kis Jazz számot a fülhallgatómba, lekönyököltem a boxban lévő korlátra és néztem a felszállókat. Ahogy ott elvoltam magamban és a gondolataimmal, egyszer csak ismerős arc került a látókörömbe. Egy hölgy volt az. Nem is gondoltam volna, hogy újra látom. Emlékszel a Féléletű hölgyre? Igen, Ő volt az! A haja az óta fekete és szebb ruhában van felöltözve. hónapok teltek el azóta, hogy beszéltem vele, és mondjak egy szebb hírt? A karjában volt a gyermeke. Ezek szerint visszament a babájához és újra együtt vannak. Csak néztem őket. Mosolyogtak egymásra, mint egy boldog anyuka és gyermeke. Egyik mondatára tisztán emlékszem. Azt mondta, hogy a gyermekét nagyon szereti, és mindig óvni fogja. Ahogy látom, ezt beteljesítette. Rá egy hétre újra láttam a buszmegállóban és előre köszöntem neki! Elsőre furcsán nézett rám, de ahogy megálltam mellette, láttam rajta hogy kis gondolkodás után beugrott neki, hogy ki is vagyok. Zavartan köszönt vissza. Mintha szégyellné, hogy újra találkoztunk! Megkérdeztem tőle, hogy van, hogyan alakult az élete. A babával minden rendben van-e? Eleinte fél szavakkal kommunikált, de később szerencsére feloldódott és nagyjából negyed óra múlva már teljes mondatokban tudtunk beszélgetni. Azt mondta, hogy elege lett abból az életszínvonalból, ami meghatározta az életét, így visszaköltözött a szüleihez, az élettársát pedig hanyagolta. Állítása szerint a vele folytatott beszélgetésem villanyozta fel a tekintetét önmaga felett! Megvalósította vágyait. Normális életet folytat. Dolgozik és azokkal az emberekkel megszakította a kapcsolatát, akikkel régen együtt volt! Jó érzés volt hallgatni a történetét. Ha bele gondolok, hogy csupán unalomból kezdtem el vele beszélgetni és ez hozta ki őt a fertőből…
Életünk során akadályokkal kell szembenéznünk. Sokszor érezhetjük azt, hogy a gödör legalján vagyunk, és hogy onnan bizony nincs ki út. Aki így gondolja, az ott is marad. Sokszor van úgy, hogy valami vagy valaki által tudunk szembenézni a problémákkal, akkor elégeljük meg a jelenlegi szorult helyzetünket. Bizony nincs lehetetlen. Aki csak álmodozik, az nem fogja elérni azt, amit igazán szeretne, hisz csak álmodik, vágyakozik rá! Tenni is kell azért, hogy „A” pontból „B”-be eljussunk! Nem elég vágyni rá, célul ki kell tűzni, hogy márpedig meg akarom valósítani. Minden reggel, mikor felkelünk, adjunk hálát azért, amink van és gondoljunk arra, amit igazán meg szeretnénk valósítani. Ha ez megvan, csupán annyi a dolgunk, hogy egy utat megtervezzünk a cél elérésére. HA egy prostituált, drogos anya képes volt megváltoztatni az életét, akkor bárki képes lehet a sajátját megváltoztatni.
Ez a beszélgetés volt az, ami engem is elindított azon az úton, melyen megértettem, hogy csupán akarni kell és képesek vagyunk változtatni a jelenlegi helyzetünkön! Ez volt az a beszélgetés, mely egy új ismerőst eredményezett számomra, újabb jó cselekedetet és bizony, egy új látásmódot. Kellett ez, hisz eléggé magam alatt voltam. Kilátástalan volt a párkapcsolatom, az anyagi helyzetem és a diploma is. De fura módon két hónap alatt minden egyenesbe jött!
"Ne engem faggass, hogyan válhatsz íróvá, hanem ha minden reggel úgy ébredsz, hogy csak az írás jár a fejedben akkor író leszel." /The Secret/
