"Az alkohol egyike az emberiség által leggyakrabban használt pszichoaktív drogoknak. Az alkoholfogyasztás szokása az emberi civilizáció kezdetei óta majd minden kultúrában megtalálható. Egyes kutatók szerint már a kőkorszaki emberiség is fogyasztott alkoholtartalmú italokat..." Mind tudjuk, hogy miről beszélek és hogy mennyire képes megváltoztatni cselekedeteinket az alkohol. Ahogyan ott feküdtem az ágyamban és forgott velem a plafonra ragasztott sok-sok neonfényes csillag. Elkezdtem nevetni. Eszembe jutott sok vicces emlék, és hirtelen megszomjaztam egy kis vízre. Kiestem az ágyból!
Az alkohol bizony feloldja a gátlásokat. Merészebbek és felszabadultabbak leszünk tőle. Én ezt tizenhét évesen tapasztaltam meg először az erélyemen egy cimborámmal, akit körülbelül egy éve ismertem. Nagyon erősködött, hogy igyunk, mert az jó és a szokásos tini duma. Hát legyen, belevágtunk. Este csöngetett is nyolc liter vörösboros kólával. Szűz gyomrom is ugyan csöngetett nekem, hogy ez sok, de igyunk, ha már megígértem. Kiültünk az erkélyemre, felszisszent az üveg kupakja, halkan pezsgett a pohár tartalma és a kedvünk is kezdett szétfolyni. Aki alkoholt iszik, méghozzá sokat, annak két dolog indul be a szervezetébe. Az egyik a pisilési inger. Már untuk, hogy a földszintre rohangáljunk fölváltva, így egy vigyorral a balkonon túli messzeségre bólogattunk. Le az erkély széléről, ahogyan illett. A másik pedig, ami beindul, az pedig a hányinger (főleg ha a boros kóla mellé becsusszan egy üveg pezsgő). Mit volt mit tenni, az is leindult a mélybe a vizelet után. Emlékszem, hogy ebben az időszakban volt egy lány cimborám életében, aki nagyon bejött neki. Mit is említettem korábban? Igen, az alkohol bizony feloldja a gátlásokat. Így elhatároztuk, hogy éjnek idején elmegyünk énekelni neki az ablaka alá. Józanon öt perc az út tőlünk a lány ablakáig, hát abban az állapotban picit több volt. Mikor odaértünk énekelni ugyan nem ment a dolog, így csak nemes egyszerűséggel a nevét hajkurásztuk, míg ki nem jött. Ez volt az olcsóbb módszer. A többire nem emlékszem. A következő kép, hogy elköszönünk egymástól cimbimmel. Nyújtom a kezem. Ő is, majd fél úton a kézrázás mozdulatában fölfelé mutat, majd azzal a lendülettel hátrafordul és kiadja magából a maradék gyomortartalékát. Azóta nagyszerű barátok vagyunk. Az alkohol közelebb hozott minket. Az ilyen estéket sokszor megismételtük abban az időszakban.
Tehát az alkohol a szerelemben tud orvos lenni. Van egy sztorym, melyben a pia egy lányból mindent kihozott és diszkréten tálalta nekem. Gimis barátnőm eljött hozzánk vendégégbe úgy hogy ott is alszik. Valamilyen ünnep volt. Talán Szilveszter vagy Karácsony..., inkább szilveszter. Nekem valahogy itthon mindkettő egyforma. Nagy családi összeülés volt. Az asztal hatalmas. Körbe mindenki. A teríték jó hogy épp elfér. Az elején ugye az ételé a főszerep. Alkohol csak kezdő feles formájában jelenik meg. Majd ahogyan telik az ember gyomra, úgy váltják föl egymást az étkező tartalmai is folyékonyabb dolgokra. Előkerül a jól lakott ember kenyere, a sör. A húsok királya, a bor. A koccintás (és groteszk formájú arcok)bajnoka, a pálinka. Természetesen vannak még másféle iható állapotú dolgok is. Itt jelen esetben meggy likőr. A kis hölgynek nagyon bejött a likőr. Ha abba is szerette volna hagyni egy pihenő időre, valaki mindig teletöltötte poharát egy újabb és újabb koccintásra. Mindenkinek remek hangulata volt. Természetes dolog, hogy egyszer mindenkinek ki kell mennie a mosdóba, ő sem volt ez alól kivétel. Ez nem is volt fura, csak az, hogy embertelenül sokáig volt benn. Megnéztem mi történhetett ugyan, és hát látom hogy szegénykém térdelve próbál megszabadulni minden démonától. Egy kis szervizelés után fölvittem a szobámba, majd kimentünk az erkélyre, mert azért csak hidegebb a levegő odakinn. Várjunk! Nem is volt hideg, hisz pólóban voltunk. Na mindegy, attól még ünnepeltünk és jó idő volt odakinn. Leültem egy székbe, ő pedig oda térdelt elém és a fejét az ölembe tette, mert úgy kényelmesebb volt szegénynek. Kellemesen elbeszélgettünk, majd mondtam neki, hogy "- Szeretlek!" És mire kimondta, hogy "Én is szeretlek!", addigra meg is erősítette azzal. hogy mindent kitálalt. Eddigi életem során csupán egyszer hánytak le, az is a barátnőm volt.
Eszembe jutott egy másik volt barátnőm. Itt nem igazán róla, inkább rólam lenne szó. A kapcsolatunk nem volt valami fényes. Olyan fél év után már nem voltam szerelmes, ő viszont annál inkább. Nem tudtam vele szakítani. Számtalanszor sikerült pár napra, de valamiért mégis két évig egymás oldalán voltunk. Mondom a példát! Mondjuk egyik reggel úgy keltem, hogy kibírhatatlan ez az állapot. Én nem tudok kényszerből valaki mellett lenni, így azonnal szakítani akarok. Sikerült is, volt belőle nagy veszekedés. Mikor valakivel szakítanak, általában a haverokkal összeültök és isztok rá egy nagy áldással. Igen ám, de mikor részegen találkoztunk, valahogy mindig egymás ágyában kötöttünk ki, reggel pedig a kínos ébredés, hogy még mindig ebben az állapotban vagyok. Ő viszont nyugodtabban ébredt, mert részegen azt mondtam, hogy szeretem. Nem vagyok büszke erre az időszakomra. Szánalmas voltam, hogy csak szexelni akartam vele és kész. És ez az alap történet kísérte két évig kapcsolatunkat rengeteg variációban. Végül meglelte az igaz szerelmet és örülök, hogy boldog. Igazán megérdemelte utánam!
De ha már a részegen elkövetett beszélgetéseknél tartunk, akkor álljunk is itt meg. Olyan állapotban nagyon megered az ember nyelve és gondolkodás nélkül képes olyan dolgokat mondani, melyekre másnap csak fejfogással tud reagálni! Van rá példám. Például, amikor azzal a lánnyal voltam kapcsolatban, aki el akarta velem hitetni, hogy terhes tőlem. Egy ismerősünk házibuliján voltunk és hát, folyt a pia rendesen. Kinn ültem pár ott megismert arccal. Éppen sörrel koccintottunk valami poénra, amikor meghallottam, hogy a jelenlegi párom a barátnőjének mutogatja az ujját, hogy már képzeletben ott érzi a gyűrűt. Rám nézett és mosolygott. Átfutott az agyamon, hogy Én ilyet mondhattam neki, hogy feleségül veszem őt? És a válasz: igen! Nagyon sajnáltam. Gyászos időszakában érkeztem életébe és nagyon sajnáltam. Senkije nem volt és teljes mértékben rám támaszkodott. Boldoggá akartam tenni, így elejtettem azt a mondatot, hogy ha majd ott tartunk, el tudnám képzelni mellette az életem. Hát, a korábban említett történettel összetéve, nem ő volt az igazi!
A részegségnek is vannak fokozatai! Van az a spicces állapot, amikor mosolygóssá válik a hangulata az embernek. Bizsereg mindene és mozgáskoordináció, hát hogy is mondjam, hibákkal teli. Elmagyarázom mire is gondolok. Egy barátnőm egyszer megtudta tőlem, hogy a vodka a gyengém, így leitat engem. Igen ám. Fel is készült mindennel, csak egy dolgot csinált rosszul. Ő nem bírta az alkoholt és ugyan annyit töltött magának mint nekem, és a beszélgetések közben gyorsabban megitta a pohara tartalmát, így magának többet töltött, mint amennyit Én ittam volna. Azt vettem rajta észre, hogy jobban csillog a tekintete és elpirosodik az arcocskája. Megkérdezte, hogy minden rendben van-e, de ő csak mosolyogva rázta a fejét, hogy semmi baj. Idő közben elindult a mosdóba. Én még nem láttam spicces kiskacsát, de akkor igen. Apró lábaival befelé lépkedve, karokkal előre nyújtva indult a cél felé. Messziről néztem, ahogyan a fürdőben befordul jobbra kezet mosni és eltűnik a látóhatárból. Következő pillanat annyi volt, hogy látok hirtelen két kezet és egy vetődő hölgyikét, aki lecsap a háta mögött lévő törölközőre. Majd meg szakadtam a nevetéstől. Vannak aranyos pillanatai az ivásnak.
És így összegezve, csak azt tudom mondani, hogy közösség építő és önformáló hatása van egy közös iszogatásnak. Még nem hallottam olyan nagyszerű sztoryról, amin ne nevettem volna jó ízűen és ne lett volna a ludas maga az alkohol!
Majd elfelejtettem. Még tizenhét éves koromban a szomszéd - akinek a kertje az erkélyemről nagyszerűen belátható - egyszer hozott át hozzánk egy nagy adag epret. Hatalmas szeműek voltak. Még Ő is nagyon büszke volt. azt mondta, hogy soha nem volt még ekkora a termése. Épp ott volt nálunk az a cimborám, aki megkóstoltatta velem a vörösboros kólát. Összenéztük és vissza fojtott nevetéssel fölmentünk a szobámba azzal a válasszal, ahogy nem kérünk egy fia epret sem abból a tálból.
Vagyis megfigyelhetjük, hogy az alkohol bár az agysejteket pusztítja, de a gyümölcsökre növesztő hatással van!
