Mindenkinek volt már kapcsolata az életében! Akár rossz, akár jó, de valamilyen volt. Van egy olyan mondás, ami úgy hangzik, hogy:
„Lakva ismerszik meg az ember!”
És mennyire igaz ez a mondás. Mindig is spontán akartam magamnak párt találni. Sikerült is, na de ez nem egy álom időszak volt!
Körülbelül 5-6 hónapja történt! Gyöngyösön szálltam le a buszomról és épp indultam a 8-as állomásra, amikor a tömegből felém rohant egy régi ismerősöm, Bea. Róla annyit kell tudni, hogy a gimnáziumban régen alapítottam egy társaságot. Amolyan rock és metál ízlésű emberekből állt! A nevünk AcÉLHAL volt. Tagja volt ennek a baráti körnek és ráadásul az egyik volt kapcsolatbelim – a kékrózsás sztorys csaj - jó barátnője! Személyiségre eléggé hebrencs, felelőtlen, meggondolatlan, állandóan vihorászó, szétszórt, de önmagát komoly, tanult és felelősségteljes nőnek mutatja! Makacs és csak a saját magának ad igazat! Ezt a női típust hívhatjuk nyugodtan Éretlen-porcelándominának!
Szóval, felém rohant és szó szerint rám ugrott. Az egész buszmegálló minket nézett. Meg is lepődtem, hogy ennyire hiányzok a régieknek?! Jól elbeszélgettünk, majd búcsúzásképp gyorsan adott egy csókot és rohant a buszra. Nagyon nem is zavart a dolog. Fel sem tűnt, de mikor már a buszomon ülve hazafelé tartottam elgondolkodtatott az, ami történt. Nem volt barátnőm sem futó kapcsolatom, így kaptam az alkalmon és összejöttem vele! A részletekre nem emlékszem…..
Ehhez a nyárhoz hasonlót még nem éltem meg! Egész évszakban esett az eső. A hírek, az újságok csak az áradásokról és a mezőgazdaság tönkremenéséről beszéltek. Ebben az időben hunyt el Bea édesapja. Pont azon a hétvégén történt a baj, amikor az első családlátogatásom lett volna náluk. Ők a hegyekben laknak, az apja pedig imádott gombázni az erdőben. Azzal nem is lett volna baj, de zuhogó esőben indult neki a rengetegnek! Két napig nem is tudtak róla semmit. Én is ott voltam az erdőben és kerestem az apját! Versenyt futottunk az idővel, de valahogy mindenki érezte, hogy élve nem találjuk meg……így is lett!
Kegyetlen érzés, ha elvesztjük azt, kit szeretünk! Nehéz feldolgozni! Bea a hír hallatára összeroskadt és remegésében, könnyeiben ott volt Én és az unokatesója karjaiban.
A temetésre egyértelmű volt számomra, hogy mennem kell és támogatni a jelenlegi páromat. Ez volt az első lépésem a családjuk felé és be s fogadtak.
Bea mondta, hogy a nagyanyjával nem jönnek ki (apja anyjával) és szeretne kikapcsolódni a nyárra! Egyetlen ötletem volt. Az, hogy hozzánk költözzön és majd nálunk rendbe jön!
A hozzánk költözése után egy hétig minden jó volt! Mint egy friss kapcsolat. Ismerkedő időszak. Örülök, hogy oda költözött hozzánk, mert így kiderült, hogy őt nem lehet szeretni! Megtudtam a múltját! Igaz, ismertem gimnáziumból, de az csak amolyan felszínes volt. Bevallotta és nem is szégyellte, hogy rajta rengeteg ember végig ment! Még egy harmincon felülinek is volt szeretője. Lenyeltem. Úgy voltam vele, a szerelem erősebb, de nem így lett! Főleg akkor, mikor telefonon is keresték az egyének, hogy ugyan hol van, mert éppen buli van és dugni kellene! Ő mindenkit elhessegetett, de nagyon KELLEMETLEN volt a dolog! Főleg, mikor én veszem föl a telefont és engem oktatnak ki, hogy ugyan már, adjam oda Beát, mert…na!
„A múltad meghatároz, de nem lehet teher!” Ez így van, de könyörgöm, ez nem múlt, hanem maga az undor és fertő!! Napról-napra folyamatosan ábrándultam ki a lelkéből és testéből egyaránt! Édesapámnak nem volt vele baja. Eleinte anyumnak sem, de később őt is megbántotta szóban (de nem szándékosan)! Úgy a nyár vége felé már szerettük volna, ha hazamegy és meglátogatja a nagyszüleit. Segített volna nekik így a borzalmas eset után, de ő nem! Ő nem megy haza veszekedni! Ne legyen ilyen, de ha nekem hallt volna meg valakim, annak a sírját elég sűrűn látogatnám az első egy évben!
Szóval, napról-napra távolodtam ettől a nőtől! Célozgattuk neki, hogy ideje volna haza menni, de csak nem vette észre magát és mégis maradt! Nem akartuk megbántani, de valahogy nem volt szívünk, hisz, árva a csaj! Sem apja sem anyja! Anyja 14 éves korában elküldte otthonról, mert ő meg a nevelő apja nem jöttek ki egymással meg minden. Ez a rész soha nem is érdekelt! A nyáron voltunk egy barátnőjénél – Briginél - házibuliban. Őt nagyon megkedveltem és az egész társaságot! Imádom őket! Jó bulik voltak.
Elérkezett a nyár vége, az iskolakezdés! Végre hazament Bea! Annyira jó volt a szobámban úgy ülni, hogy nem hallom a vihorászását! Nem nyávog reggelente, hogy este beszéltem álmomban, hogy leszedtem róla a takarót, és hogy a szúnyogok megeszik! Csak a nyár végére értékeltem az egyedüllétet! Megkönnyebbülés és megváltás volt az üres szoba.
Innentől 90%-ban csak távkapcsolatban éltünk! Állandó telefontéma volt! Nekem már annyira nem tetszett ez a téma, hisz kezdtem elhidegülni tőle.
Az első dolog, amivel megbántott az akkor volt, mikor a hobbim minősítette le a nullára. Én nyolc éves korom óta színjátszózok. Rengeteg díjat, sok aranyat és külön díjakat zsebeltünk be mind a mai napig. Olyan szinten vagyunk, hogy még esküvőkön is díszvendégek vagyunk és versekkel tesszük fejthetetlenné a „Boldogító IGEN-t”! Örömmel meséltem neki, hogy fellépésen voltunk és nagyon várjuk az eredményt, de Ő csak annyit mondott, hogy:
- Minek ugráltok? Úgysem nyertek vele semmit! Nincs értelme az egésznek! Hétvégente a próbák helyett inkább vele foglalkoznék!
De könyörgöm! Mikor tudtam, megoldottam a találkozásokat! Ezzel nagyon megbántott! Inkább bíztatott volna. De Ő nem, hisz ami a szívén az a száján! Hát ez rosszul sült el!
Innentől jelképesen szakítottunk, de azt akarta, hogy próbáljuk meg újra. Adjunk esélyt a kapcsolatnak és majd ő megváltozik. Hát, nem sok változás történt. Én flegma voltam vele a telefonban mikor felvettem. Nem tudtam elviselni a modorát.
Később megbékéltem vele és egy megbeszéltük, hogy hétvégén lemegyek hozzájuk és beszélgetünk, majd Brigiékhez elmegyünk egy házibulizni! Ezt is elrontotta! Azzal jött a telefonba, hogy ő tudja, hogy veszekedni fogunk, de nagyon, utána pedig elmegyünk egy jót bulizni! Kérdem ÉN, hogy lehet így lelombozni az embert! Én békülni szerettem volna és megmenteni mindent, de mindent elrontott! Veszekedtünk a telefonba már olyanokon, amiknek semmi köze a dologhoz, majd ha jól emlékszem kinyomtam a telefont. Rengeteg bagó és sör kontra whisky fogyasztottam el! Nem aludtam semmit, csak azon gondolkodtam, hogy van-e értelme vele folyatnom? Nem is szeretem, nem is kell nekem ez a nő! Akkor mindek idegesítem magam! Reggelre megszületett a döntés! Összepakoltam a ruháimat, hogy indulásra készen állok. Elszívtam még pár cigarettát és az eredmény az lett, hogy felhívtam és azt mondtam:
- Elegem van belőled! Nem megyek sehova! Gyere a cuccaidért és felejtsük el egymást (persze elég ideges hangvételben)! Bele is egyezett és kb négy óra múlva jött is a ruháiért, amiket még nyáron hozott hozzánk! Furcsa döntés volt. Ha valakit szeretünk, és egy ilyet vág be a telefonba, azt úgy kell elintézni, hogy jah, szemét vagy! Leakasztom egyik haverom és rohanok a motyómért! Mindegy! Brigivel és egy közös haverral érkezett! Bejöttek hozzánk! A szüleim megvendégelték őket! Majd jött a közös beszélgetés, ahol végre olyanokról beszélgettünk, amikről már régen kellett volna! Úgy voltam, hogy nem megyek le hozzájuk, de Brigi meggyőzött, hogy ha már miattam összehozott egy buli, akkor ne kéressem magam!
Végül lementünk együtt! Beáéknál beszélgettünk majd meglátogattuk Brigi partyját! Elég lehangoló volt, mikor Beának a hiszti rohama előtört,...és minden más!
Másnap elindultam a koliba! Bea becsempészett egy telefont a táskámba, amin ingyen beszélhetünk! Nem kellet volna, hisz Én már akkor lezártam, de így nem tudtam végleg elszakadni tőle! És innen kezdődik a következő és lezáró sztory, „Amikor majdnem apa lettem”!
A párválasztás nem egy egyszerű dolog! Egyszer akartam spontán lenni és ez lett az eredménye! Egy olyan kapcsolat lett, melyben csak veszekedést és érzelemmentességet látok. Nem lehet csak úgy fejjel menni a falnak, mert hiába kemény a koponyánk, a fal valószínűleg nagyobbat üt!
