Életünk során egyszer biztos hogy utolér mindannyiunkat egy olyan érzés, mely valamiféle késztetést, vágyat gerjeszt bennünk valaki iránt. Amikor úgy érezzük, hogy bárcsak mindig ott lenne karjainkban és soha sem kellene neki búcsút intenünk, mert szüntelenül ott van, velünk. Egy rajongás, folyamatos vágy arra, hogy megérintsd, érezd az illatát, hogy tudd, ott van neked, mert vele sokkal színesebb és elfogadhatóbb minden. Megszűnnek a gondok általa és csak arra tudsz gondolni, amit az érzéseid diktálnak a szívritmusodba. Igen, egy ismerős jelenségről beszélek most. A szerelemről! Úgy érzem, hogy minden, mi eddig a múltamhoz kötött, folyamatosan kezd csupán emlékké válni, és egyre több üres lap tárul elém, melyeket Vele szeretnék megtölteni. A történet még várat magára, de itt egy kis előzetes, melyet lehet olvasni.
Az érintésed éltet
