.jpg)
Talán nem mondok újat azzal, hogy mindenki életében eljön egyszer az a pillanat, amikor meg kell ismerkednie a bánat gyászos fogalmával! Az élettel kézen fogva jár, és akarva vagy akaratlanul, de találkozunk vele. Mindenkinek mást és mást jelent. Engem is elért, és bizony… magához ölelt!
Gyászolni annyit jelent, hogy egy hozzánk közelálló, már nem élő ember emlékeit szedjük sorba úgy, mintha még mindig jelen volna. Eszünkbe jut, mikor ránk nézett és valami kedves mosollyal olyat mondott, mivel felvidított. Orrodban még mindig ott az illata, válladon pedig kezének biztonságot adó érintése.
Nem rég hunyt el egy kedves hozzám tartozóm és pokolian hiányzik! Míg élt, csak úgy tekintettem rá, mint olyan emberre, akivel bármikor találkozhatok és megoszthatom vele gondolataimat. Emlékszem, mikor nem mertem neki elmesélni, hogy a bizonyítványomban rossz jegyek lettek beróva. Mindig azt mondta, hogy mindenki magának tanul. Amit fejedbe vésel, az a tied! Senki el nem veheti tőled, csak át adhatod.
Bizony, ő sok mindent átadott nekem végtelen tudásából, tapasztalataiból és bölcsességéből.
Egyszer azt mondta nekem:
„- Drága unokám! Csak akkor fogsz értékelni valamit, ha saját kezed által dolgoztál meg érte! És csak akkor fogod átérezni, mennyire fontos, ha már nincs többé!”
Remegnek ajkaim, ha eszembe jutnak szavai. Ujjaim jelenleg is görcsösen találják meg a megfelelő billentyűket fekete klaviatúrámon. Mióta elment, csak egy dal jár folyamatosan fejemben. Egy gyönyörű zongora érzékien lenyomott billentyűinek együttes dallama. Szomorkás hangulat tükrözi mondanivalóját. Ő nagyon szerette ezt hallgatni. Ő kért meg egyszer, hogy együtt gyűjtsünk már olyan dalokat, melyeket hallgatva tud gondolkodni, kicsit elmélázni a hétköznapokban. És pont ez tetszett meg neki. Éjjel-nappal ezt hallgatta! Mikor meglátogattam direkt mindig ez szólt a szobájában épp oly hangerőn, hogy egy jó ízű beszélgetés alaphangja legyen.
Emlékezni jó dolog, hisz bennünk örökké él az, ki már nincs mellettünk. Hogy mi jelent a bánat? Sokat gondolkodtam már ezen az egy szó. De ez valóban mindenkinek mást jelent!
Bánat lehet az, ha egyedül ülsz egy szobában az ő kanapéján és várod, hogy belépjen az ajtón.
Bánat lehet egy utazás. Elindulni onnan, hol minden szerettél s csak az emlékek nyújtanak örömöt.
Lehet kergetni egy álmot, melyről tudjuk, hogy soha sem lesz a valóság egyik apró története. Emlékeket őrizgetni és senkivel sem osztani meg, mert úgy érezzük, ezzel nem akarjuk terhelni a másikat, mert épp egy vagy több ember hangulatát nem akarjuk elrontani. Az előre betervezett programokat nem akarjuk felrúgni!
Bánat lehet kacagni széles mosollyal, egyedül pedig titkon könnyes szemekkel a semmibe merengeni.
Igen! Ezek a pillanatok mind valóságosak oly annyira, hogy számomra még frissek. Kegyetlen érzés az, ha csak egy emberrel szeretnéd megosztani bánatod, fájdalmaid… és nem sikerül. Mikor egy ölelés boldoggá tenne, és lehetetlen, mert nincsen sehol. Várod az alkalmat, hogy megtaláld, és mikor ott áll melletted, egyszerűen nem bírsz megszólalni, pedig belülről üvölt, hogy vágyom rád!
Olvastam egy idézetet! Nem tudom felidézni szó szerint, de arról szólt, hogy emberek jönnek s mennek életünk során, az emlékük viszont megmarad!
