jozsef_janka

 

Hosszú-hosszú éveken keresztül – úgy 17 éves koromig – komplexussal éltem egyeütt. Soha nem mertem megtenni. Ha egyedül voltam, még akkor ment a dolog, hogy megbékéljek vele! Ha a tömegben kellett megcsinálni, képes voltam elsunnyogni, bejátszani, hogy rosszul vagyok vagy hasonló. Ha valaki úgy volt, képes voltam hosszú ideig lesni és elemezni. Nyáron az utcán csak azt néztem az embereken és mindig a fejemben volt, hogy milyen bátrak. Oly könnyedén felvállalják. Természetes dolog,de akkor nekem miért annyira zavaró tényező?

 

Na jó, a mezítlábakról van szó! Mikor uszodába jártam, mindig remegő gyomorral és sietve vettem le a zoknit, majd igyekeztem, hogy Én legyek az első, aki elbújtathatja a mezítelen lábfejét a vízben! Ne gondolj semmi rosszra. Nincs semmi különös a lábammal. Megvan, ép és egészséges, csak valamiért ez volt az a dolog, ami nálam a szégyenlőséget kiváltotta. Mondjuk egy idő után már beteges volt. Annyira nem voltam kibékülve magammal, hogy évekig zokniban aludtam, de nyugi, fürdéskor nem volt rajtam!

 

Valahogy ebből az érzésből alakult ki az bennem, hogy az embereket a mezítlábuk szerint fogadtam el! Értsd úgy, hogy akinek nem tetszett a lába, azzal még beszélgetni sem voltsam hajlandó! Egy osztálytársammal így szakítottam meg a kapcsolatom gimiben! Elsős voltam és ismerkedtem mindenkivel! Egy csajszival jól elvoltunk egész télen és tavaszon, de mikor nyáron papucsban jelent meg, elszörnyedtem! Azóta még megölelni sem vagyok hajlandó!

 

Egy viccesebb sztory az, amikor egy barátnőmet hagytam el azért, mert megláttam a lábát és nem tetszett! Hozzáteszem, hogy körülbelül fél éves kapcsolat volt az, amit egy mezítláb miadt rúgtam fel!

 

Majd összejöttem egy lánnyal, akinek tökéletes lába volt! Gyönyörű! Oda meg vissza voltam érte! A kapcsolatunk mesés volt, majd elérkezett egy forduló pont! Nyáron náluk voltam egy napot! Nagyon melegünk volt, így kiültünk a bátyjának az erkélyére levegőzni! Beszélgettünk, sokat nevettünk! Levette a zokniját, mert úgy kényelmesebb volt neki, és akkor megkérdezte:

 

-„Te, nem veszed le?”

 

Ez a mondat olyan volt, mint egy hidegzuhany meztelenül télen a betonon hóemberekkel körbevéve! Nem tudtam mit mondani! Próbáltam terelni a témát, hogy nekem jó így meg minden, de erősködött, hogy ugyan már! Ne legyek muja! Meg voltam zavarodva! Ráadásul le akarta szedni rólam a zoknimat. Na itt kibukott ki a dolog, hogy mesélnem kéne! Elmondtam neki, hogy mi a helyzet velem és a szégyenlőségi mutatómmal! Megértő volt, de sunyi módon elkezdett piszkálni, hogy Én vagyok a nagy Neo., akinek akkora egója van! DE végül egy mondattal győzött meg:

 

„-Többször is segíteni szeretnék rajtad!”

 

Ezt a mondatot, majd egy másik sztoryban ki fogom fejteni bővebben, de most folytatnám.

Igen, erre a mondatra úgy éreztem, hogy meg kell lépnem ezt a dolgot! Végül levettem a zoknimat. Hirtelen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, hisz csak a lábam nézte, majd az övét, és újra az enyémet! Feszült volt a légkör, majd megtörte a Ő csendet:

 

„-Tökre egyforma a lábunk!”

 

És valóban! Nagyon hasonlított. Nekidőltünk a balkonnak és a lábainkat a falnak támasztottuk! Nem is nagyon beszélgettünk, csak a lábamat és az övét néztem! Ő meg azon agyalt, hogy hogyan tehetné könnyebbé a helyzetet! Végül azt mondta, hogyha kellemetlen a dolog, nyugodtan vegyem vissza. Az az igazság, hogy igen is melegem volt, és kezdtem megszokni a helyzetet! 

Ezt a tevékenységet a következő időszakban rendszeressé tette, hisz azt akarta, hogy ez a természetes dolog nekem is az legyen, mint neki! Mikor együtt aludtunk, sokat simogattuk egymás mezítlábát (a lábfejünkkel)! Később képes voltam mezítláb megjelenni önvédelmi edzésen, otthon büszkén zokni nélküljárkáltam és aludtam! Megbékéltem, sőt, beláttam, hogy szép a mezítlában és kár volt e miadt feszengni ennyi ideig! És itt kezdődik egy másik fejezet.

Beleszerettem egy bizonyos tipusú lábba! Méghozzá abba, amilyen nekem is van! Várj, bróbálkozom leírni, mire is gondolok! A nagy lábujj érezhetően vastagabb mint a többi. A mellette lévő ujj ugyan akkora vagy egy picivel hosszabb az előzőnél, a többi pedig fokozatosan rövidebb! Egy szép ovális formát lehet leírni a kis és a nagy lábujj közt! Na, ez a láb fekete zoknival vagy harisnyával annyira gyönyörű, hogy képes volnék egésznap azt sijmogatni. Mielőtt furcsa szemekkel néznél rám, hozzáteszek egy fontos információt! Nem rohanok le mindenkit, akinek ilyen lába van! Kizárólag csak a párom lábfejeit bálványoznám!

 

A párkeresés így nálam nem a csöcsökre és seggekre irányul, hanem elsősorban az arcot, majd a lábfejet keresem! Féltem is, mikor a jelenlegimmel még csak ismerkedő időszakban voltam, de mikor megláttam az aranyos lábfejeit, teljesen bele tudtam törődni, hogy Ő a megfelelő hölgy számomra és mindennél jobban akarom!

 

A szerelem csodákra képes! Ha igazán szereted a párodat és egy ideje már együtt vagytok, bármire képes lennél érte, és ha csak egyszer is tudsz úgy segyíteni rajta, ahogy eddig senki más, akkor az az érzés felemelő! Így köszönöm annak a hölgynek, aki a szégyenérzetemtől megszabadított!