Életünk során különböző emberekkel találkozunk, hisz nincs két egyforma ember. Általában a látszatról ítélünk meg másokat! Ha sétálunk, mondjuk az utcán és meglátunk valakit, rögtön az előítéletein áldozatául esik az illető, legyen szimpatikus vagy épp ellenszenves. Minden azon dől el, hogy számunkra ki milyen hatással van ránk az első találkozáskor! Személyiségünk igénye néha olyanokat zár ki a látók szögünkből, kikkel lehet, hogy épp a legjobb beszélgetésünk zajlana. Lehet kellemesen vagy épp ellenkezőleg csalódni a másikban. Igen, most épp e gondolatmenettel kapcsolatos sztoryt szeretnék elmesélni neked!
Hétvégente, mikor hazaérek, nekem az első hogy a családommal beszélgessek, de másnap este a haverokkal találkozunk valamelyik pubban. Ez a történet is egy hétvégén történt!
Két barátommal kimentünk iszogatni az ivóba. Kiültünk a tornácra a fapadokhoz. Szokásosan söröztünk (Én a sörök szentjét, Tuborgot ittam) és jókat nevettünk egymás élményein, amiket a múlt hétvége óta átéltünk. Egyszer, mikor oldalra néztem egy hölgyet láttam közeledni a kocsmához. Majdnem derékig érő, festett szőke, kettéfésült, fél hullámos haja eltakarta a szemeit! Kapucnit viselt és a lábai elé nézve nem nagy célokkal lépkedett előre! Apró termetű sejtelmes jellemű nő volt. Föllépkedett a lépcsőn, be a sörözőbe. Tekintetem nem tudtam levenni róla. Végignéztem kintről, ahogy Ő benn odamegy a pulthoz és kér magának megszeppenve, halk hangon egy kávét, és miután kiszolgálták, a bennlévőkhöz oda, oda megy beszélgetni, majd megáll a játékgép előtt és aprót beledobálva kipróbálja a szerencséjét! Csak néztem és bámultam! Az arca szép volt, a kisugárzása pedig tele rejtelemmel. Kíváncsivá tett, így kitaláltam egy kis cselt, vajon fölfigyel-e rám? Mikor a pulthoz ment, bementem az ajtón és az italkimérő hölgytől kértem egy kávét habbal és olyan csészében, amilyenben Ő kapott! Mikor fizettem észrevettem, hogy a tervem sikerült, hisz a figyelmébe kerültem. Mikor indultam az üvegajtó felé, annak tükrében láttam, hogy végig csak engem néz! Kinn a haverok csak nevettek, mire képes nem vagyok azért, hogy a figyelem központjában legyek. Beszélgetésünk közben be-benéztem az ablakon és láttam, hogy keres a tekintetével! Mindig az ablakra nézett először, de rájött, hogy nem lá ki rajta, hisz este van, így az ajtót figyelte, vajon mikor lépek újra be! Következő lépésem az volt, hogy bementem WC-re. Meg kellett bizonyosodnom róla, hogy kíváncsi-e rám. A terv újból bejött, hisz végig figyelte minden mozdulatom. Szemével, ha tehette volna, még az illemhelyen is kukkolta volna minden mozdulatom.
Az egyikünk haza távozott közülünk, így már csak ketten maradtunk. Javasoltam, hogy menjünk be és üljünk a bárszékekre, így legalább magasabban leszünk mindenkitől, így két gondolatmenet között belátjuk a termet és talán látunk valami poénosat, amin tudunk rágódni.
Beülve, Én tudomást sem vettem a hölgyről, de azért a szemem sarkából figyeltem. Épp velem szemben volt a játékgép, amihez újra odakeveredett. Valami nem működött, így hátat fordított neki és szép lassan fel-felnézve a földre szegezett szemeivel odalépkedett hozzánk és megkérdezte, hogy fel tudom-e váltani neki a pénzét apróra, mert a gépbe kellene. Mondtam, neki, hogy szívesen felváltom, de azt a pénzt nem fogod többet látni, hisz úgy sem fog nyerni. Inkább vegyen belőle egy kávét és tiszteljen meg minket a társaságával. Beleegyezett, és pár perc múlva már ott velünk! De Ő csak állt a csocsó asztalnak dőlve. Nem akart leülni állítása szerint. Láttam rajta pedig, hogy szívesen helyet foglalva, de tele van gátlásokkal és ráadásul még fél is. Inkább odaszobrozódva volt köztünk. Messziről láttam csak eddig. Az arca megfogott engem. Nagyobb orra volt az átlagnál, nyúlt arca és telt ajkai. Szemei bogár feketék, a tekintete pedig zavart. Most, hogy ott volt előttem, már nem volt az a vonzó nő, aki az első pillantásban volt, de tartottam magam ahhoz, hogy megismerjem, elvégre ezt akartam.
Elkezdődött köztünk egyfajta beszélgetés. Szegényes volt a lexikális tudása, hisz többször használta ugyanazokat a szavakat. Picit orrhangból beszélt, de szerencsére tisztán. Rögtön meg kellett tudnom, hogy hová valósi, a válasz pedig nem volt meglepő, hogy szomszéd faluban él. Nehezen akart megnyílni. Próbáltam Vele éreztetni, hogy nyugodtan beszélgessen, szívesen látjuk a társaságunkban ma este. Szeretünk társalogni akár idegen emberekkel is. Lassan, de biztosan és fokozottan felszabadulva folyt köztünk a csevegés. Kiderült, hogy a zavart tekintete és zárkózott viselkedése kapcsolatban van a drogokkal, hisz megkérdezte, hogy mi szoktunk-e. Mikor kérdeztem tőle, hogy ez jó-e neki, csak a megszokott sablon mondatot kaptam!
„Tudom, hogy nincs semmi értelme, már abba akarom hagyni!”
Kicsit elmélyedtünk a kábítószerre való rászokásról, annak szükségszerűségéről, és magáról arról, hogy mire is jó. Mondta, hogy nem mer hazamenni, így három napja a községünkben van a barátnőjénél. Kíváncsiskodtunk, kérdezősködtünk és az ő félmondatos válaszaiból megszületett bennem egy mondat, amit halogattam, hátha rátér magától, de végül megkérdeztem! Belekortyoltam egy nagyot a sörömbe, odahajoltam hozzá és megkérdeztem, hogy prostituált-e! Kikerekedtek a bogár szemei és csak azt mondogatta, hogy honnan jöttem rá? Nem tudtam rá mit mondani, így inkább szidni kezdtem, hogy miért kell ezt csinálnia, mire jó ez? A nőnek a saját testét óvnia kell, hisz az a leg nagyobb kincse. Ne használja mindenki, hisz hiába 25éves, ebből csak egy darabig lehet megélni és különben is…! De csak tetőzte a történetét! Ahol Ő lakik, ott él az élettársával, aki a futtatója. És már hozzá érni sem akar a lányhoz, nem érti, hogy miért! Hát mondom, mondjuk azért, mert minden idegen átmegy rajtad! Még jó hogy nem akar még megcsókolni sem. Mondtam neki, hogy a helyében Én még meg sem fognám a kezed, de előtte fejbe lőném magam, ha úgy kihasználnék egy hölgyet, mint Ő! Minden negatív élményére mondtam neki pozitív rálátásokat, így lassan azt vettem észre, hogy úgy tekint rám, mintha Én lennék életének védőangyala, aki épp most jutott hozzá a beszélés képességéhez és ontja neki az igét, amit 25 éve várt! Egy ponton viszont túllőttem! Azt mondtam neki, hogy ha normális életet élne, vagyis nem volna prostituált és nem szívna cannabisos cigarettát, akár még a szüleimnek is bemutatnám, mint a barátnőm! Ez már csak irónia lett volna, de az Ő szemében azt láttam, hogy gyűlöli magát, hisz itt áll előtte egy olyan ember, aki meg is becsülné, de mivel ilyen életet él, az esélyeit örökre elvágta!
Egy információt viszont róla kihagytam, hisz minden végén akartam közölni! A hölgy közel egy éve megtapasztalta az anyai örömöket! Egy három hónapot babája van, aki az élettársánál van, akihez nem mer hazamenni, pedig a kicsinek tej kellene, méghozzá édesanyja pótolhatatlan teje. Szörnyű, amit ez éjszaka alatt megtudtam egy olyan emberről, akibe sokat tudtam volna beleképzelni.
Elérkezett a záróra! Kinn az ivó lépcsőjén megkínáltam egy szál cigarettával, majd óvatosan megkérdezte, hogy nem mehetne-e hozzám aludni, holnap pedig hazaindul. Lehetetlent kért tőlem! Annyit mondtam, hogy idegeneket nem szoktam hazavinni, aludni. De hozzátette, hogy nem is akarná, hogy fizessek neki, ha csak aludnánk is! Egy olyan személyiség vagyok, amilyennel még soha nem találkozott! Végül abban maradtunk, hogy ha következő hétvégén ugyan ott találkozunk, akkor nyugodtan megihatunk egy kávét, beszélgethetünk és megtudhatom, milyen szépen tud rajzolni, hisz említette, hogy mindig is a rajzolással akart foglalkozni! Adtam neki tüzet és mindannyian haza indultunk!
Életünk során különböző emberekkel találkozunk, hisz nincs két egyforma ember. Általában a látszatról ítélünk meg másokat! Mindenki maga dönti el, milyen életet választ magának! Hiába tűnik minden rossznak és kilátástalannak! Erre a gondolatra hallottam egyszer egy jó mondást. Úgy szól hogy:
„Aki a gödör legalján van, az bizony… már csak felfelé mehet!”
