A történetet ott hagytam abba, hogy főszereplőnk eltemette nevét és személyiségét. A gyász, új utat és látásmódot adott neki. Neve immáron három betűből állt „Neo.”, mely magyarul „újat” jelent. Végzett az általános iskolával és nevéhez hűn egy új élet felé indult, az ismeretlenbe, ahol tiszta lappal kezdhet egy másik életet. Következő megálló, a középiskola.
Egy falu, egy község, vagyis egy kisebb település sokkal zártabb, mint egy város. Mindenki ismeri a másikat. Így rengeteg ismerősöd és barátod van. A ballagás után senkit nem ismert Neo.! Kikerült egy ismert világból a városi életbe. Rengeteg ismeretlen és egy barát sem a közelben. Minden, ami új, az egyben lehet félelmetes is. Bekerült a közép suliba és egyetlen ismerős arc sem volt a közelben. Részben örült, hogy egy teljesen új irányból építheti föl karakterét. Senki sem tudja, hogy ki ő. Mikor leüt az új osztályában a helyére, nem nagyon beszélt senkihez, csak figyelte a többieket és kereste a szimpatikus arcokat. Az ajtó bezárult és egy tanár állt a táblánál. Mosolyogva üdvözölt mindenkit. A szokásos bemutatkozó beszélgetés végén megkért mindenkit, hogy egyenként menjen ki az osztály elé és mutatkozzon be. Hősünk gyomra összeszorult. Kiállni ennyi ismeretlen elé és ugyan mit mondjon. Pár variációt kitalált, hogy érdekessé váljon a többiek számára. Csak mondja a valódi nevét vagy tegye hozzá, hogy szereti a vicceket? Vagy előbb a lakhelyével kezdje… zavaros volt minden. Végül rá került a sor. Kiállt és annyit mondott:
”-Neo.-nak hívnak.”
Mindenki csak nézett. Nem értették. Még a tanár is visszakérdezett, hogy hogyan is mondta. Végül megmondta a valódi nevét, de hozzátette, hogy hogyan szereti, ha hívják! Így nagy izzadás és hebegés közepette köszönt az új világnak!
Teltek a napok, hetek és még mindig egyedül volt. Barátokat keresett, hogy lehessen kikkel megosztania mondanivalóját. Állandóan volt kedvese járt a fejében. Elkezdett verseket olvasni. Megszerette a francia szimbolistákat és Edgar Allen Poe írásait, majd idővel saját verseket írt, hogy kiadja magából az érzéseit. Sokat járt a dohányzóra és ott összeismerkedett pár felsőbb évessel, akik jó társaságot nyújtottak neki. Sokat voltak együtt. Most már volt értelme a szüneteknek. Egy beszélgetés közben följött, hogy menjen el suli után az egyikükhöz és mutatnak valamit, ami segíteni fog azon, hogy jobban érezze magát. Hát, marihuanáról volt szó. Félve szívott bele, de az érzés, amit adott, az leírhatatlan volt. Hazafelé és egész éjszaka ez járt a fejében. Milyen kellemes és furcsa érzés. Bele is keveredett ebbe a társaságba. Sorra jöttek a spanglik és a boldog érzetek. Segített kikapcsolni. A hiány, amit a gyász adott kezdett formát ölteni. Volt végre valami, ami feledteti az elfojtott bánatot.
Két évvel később járunk. A cannabis megszokottá vált a mindennapokban. Egy feketeruhás, hosszú hajú, metált hallgató, magába fordult fiatalt látunk. És lett egy igaz barátja. Ő is ugyan abból a községből való! Vele történt élete első berúgása.
Jól megvoltak együtt. Ketten voltak az elválaszthatatlan barátok. Megvolt a saját társaságuk. Hősünk abban viszont ugyan az maradt. Magányos és szeretetre vágyakozó. Nehéz volt társ nélkül minden napja. Sokszor ült szomorúan az erkélyén eg szál cigarettát szívva és vágyva azt, hogy újra együtt lehessen holt kedvesével. Már nem volt elég a cannabis, hogy elmulattassa a megszokott bánatot. Mindig mondogatta magában, hogy bárcsak rátalálna a szerelem és kiragadná ebből a rothadásra ítélt jelenképből!
A suliban két fiatal kiscsaj egyre többet nézegette őt és jó barátját. Sőt, egyikőjük még nagyon is tetszett a hosszabb hajú kishölgynek, de nem hősünk volt az. A fiatal lány mindkettőjüknek készített egy Tankcsapda Cd-t, mert valamivel föl akarta kelteni a figyelmüket. Az események jöttek egymás után, majd bekerültek a dinamikus kettes csapatba. Mindketten vidámak és csacsogósak voltak. Neo. mindig is időt álló dolgot akart alkotni, amivel rá tudnak emlékezni vagy hozzá tudják kötni. Kitalálta, hogy saját társaságot alapítanak és ez egy zárt közösség lesz. Összeszedik a suli összes rock zenét kedvelő fiatalját. A közösség megszületett és a nevük Acélhal lett! Egy bandán belül megszokott, hogy a tagok közül egyesek megtetszenek a másiknak. Itt is volt rá példa nem is egy. De ugorjunk egy picit vissza, még az Acélhal megalakulása elé pár héttel.
Volt egy koncert a közeli városban, ahova hősünk és haverja mindenképp el akartak menni és közben Neo. összeismerkedett egy lánnyal, akit nem érzett maga mellé valónak. Úgy gondolta, hogy majd a koncert napján elmondja neki, hogy nincs értelme egymással foglalkozniuk. Így is történt. Körülbelül tíz percre rá, hogy elbúcsúztak egymástól ott ült hősünk haverjával a város főterén, a padon és sört kortyolgatott. Hirtelen meglátták azt a két lányt a sulijukból, hogy ott sétálnak, és feltűnően őket nézik. Mikor már harmadjára sétáltak föl hozzájuk Neo. jó barátja oda hívta őket, hogy ha már ismerik egymást, legyenek négyen. Jobb társaságban. Elkezdtek beszélgetni, Neo. pedig csöndben figyelt egyre mélyebben. A barna hosszú hajú lány arca varázslatos volt. Soha nem csillogott olyan szépen a szeme, mint akkor. Hősünk zavarba esett, ahogyan ránézett. Nem értette, de nem tudta levenni róla a szemét. Természetesen, mikor rávetődött a lány tekintete, ő rögtön másfelé nézett és merengő arcot vágott, mint akit hidegen hagy minden! A koncerten remekül érezték magukat. Fiatalon egy lábrengető rock bandánál nincs is fölemelőbb érzés.
A koncert végén elindultak a buszmegállóba, hogy elcsípjék a legutolsó járatot hazafelé. Mikor beért a busz, fölszálás előtt Neo. adott egy csókot a barna hajú lánynak, majd beszállt a hazavezető járatra. A lányok, pedig gyalog haza. Nem értette miért, de nem tudta megállni azt a csókot. Végig ez járt a fejében. Még az nap este kapott is egy üzenetet a lánytól, hogy nagyon meglepte őt is a történtek.
Az események után két héttel vagyunk, ahol letisztázódott hősünk és a barna hajú lány között az érzelmi szál. Mint egy tini párkapcsolat legeleje. Édes, ragaszkodtok egymáshoz, ahhoz képest, hogy semmit sem tudtok a másikról. Na ez volt az az ok, ami elindította a változást.
Újra boldognak érezte magát hősünk. Mindenben támogatta a fiatal lány. Meg tudta vele osztani gondolatait és ez fontos volt számára. Könnyebb volt úgy beszélgetnie valakivel, aki megérti, és tudni akarja, mit is érez és gondol. Elmesélte neki azt is, hogy egy ideje marihuanával gyógyítja magát, hogy kikapcsoljon, és könnyebb legyen felejteni. Egyáltalán nem tetszett a lányka. Nagyon ellenezte a dolgot, míg végül döntés elé állította történetem szereplőjét. A lány annyit mondott, hogy vagy folytatja az eddigi életét és tegye tönkre magát úgy, ahogyan akarja. Legyen boldogtalan és nyomja el minden érzését, mint egy ön sajnáltató idióta vagy abba hagyja ezt az életmódot és mellette boldog lesz.
Minden változás nehéz! Főleg ha arról van szó, hogy a megszokást felégesd és lásd, ahogyan porrá ég és nem marad belőle semmi. A függőség valami iránt komoly dolog, de a leszokásnak, a változásnak vannak módszerei. Itt jelen helyzetben egy nő és annak szerelme volt a kulcs a boldogsághoz. Nehéz volt Neo.nak, főleg, hogy napokig nem is akart vele beszélni az a lány. Végül elhatározásra jutott. Nincs értelme annak az életnek, amit folytat. Igaz, pillanatnyi boldogság van, de az csak szer hatása alatt van. El kell fogadni a valóságot. Az elől nem lehet elmenekülni, hisz egyszer utol fog érni. A választás eldőlt és így a döntés megszületett. Egyik napon fölkereste a lányt és segítséget kért tőle. Megkérte arra, hogy feledtesse vele a múltat és segítse abban, hogy letegye a káros szert. A barna hajú lány örömmel, könnyes szemekkel megölelte és megcsókolta.
”Minden rendben lesz. Segítek!”
A szerelem többre képes, mint azt gondolhatnánk. Nem csupán érzelmeink fellegvára, hanem kulcs egy új élet ajtajához!
